Blog

Kategória

Tájképfestészet digitálisan

Bejegyzés megnyitása Módosítás:   2016. Dec. 03. 16:47 Kategória:   Tutorialok Szerző:   Danyiart

1. Lépés: Vázlat

Lazán feldobjuk a vonalakat, ügyelve hogy olyan színt használjunk ami a képen is szerepelni fog. (így nem kell minden vonalat feltétlenül utólag kiradírozni, hanem könnyen beépíthetőek a képbe)


 

2. Lépés: Színek

Nagyjából feldobjuk a színeket. Figyeljünk arra, hogy tónusban (a szín fényereje/sötétsége) és színárnyalatban is legyen változatos a kép.

Alapszínként egy türkizes árnyalatú jégbarlang volt a cél, úgyhogy a türkizhez kevertem néhol egy kis lilát-kéket (távolabbi területek) és zöldet-sárgát (közelebbi részek). Ez minden tájképnél vagy térábrázolásnál fontos.

A szín önmagában távolságot fejez ki csak azzal, hogy mennyire "meleg" szín. A hideg tartomány (kék-türkiz-lila) optikailag messzire kerül, a háttérbe érdemes alkalmazni sokat) a meleg tartományok (sárga-zöld-zöld stb) pedig közelre jönnek. Ezért érdemes a színekhez mindig adagolni kicsit ezekből.


3. Lépés: Sorrend

A kidolgozást mindig a távolabbi részektől kezdjük és fokozatosan haladjunk egyre közelebb a szemlélőhöz!


Ez a klasszikus fedőfestészeti technika.


Klasszikus képeknél ennek gyakorlati szerepe is van: a rétegeket csak így tudjuk egymás fölé pakolni. A takarásokat könnyebb így megoldani.


Digitális festészetben ezt a problémát átveszik a rétegek, itt a térépítés miatt van jelentősége; könnyebben tudunk nagy távolságokat belőni, ha a legtávolabbi pontokat jó előre lefixáljuk.

TIPP:

Barlang és sötét folyosók esetében mindig sokkal jobb lesz a térérzet, ha a járat legvége kap egy kis fényt. Hasonlítsd csak össze, melyik járat hat hosszabbnak!


4. Lépés: Ecsetek


Eddig alap festékszóró ecsetet használtam, viszont most átváltok egy saját gyártású textúrázottabb ecsetre.


Ez lesz a jég alsóbb rétege. A jégnek szerkezete van: kívül sima, lapokra bontott, belül viszont van egy struktúrája, ill. átlátszik valamelyest a túloldal is.

Itt már ügyeltem arra is, hogy bal oldalt ahol bejön a fény a jég átlátszik. Tehát a barlang felett lévő dolgokat is megterveztem valamelyest.


5. Lépés: Végső tónusok


Ebben a fázisban véglegesítem a kép tónusait. Egy kép akkor szép, ha palettája a tónusskála legvilágosabb árnyalatától (fehérközeli szín) majdnem a legsötétebbig kiterjed (feketeközeli, vagy sötét)

TIPP: Időnként próbáljuk ki a következőt:

1. az összes réteget jelöljük ki és készítsünk mindről rétegmásolatot.
2. Amint kész, egyesítsük őket!
3. az így kapott réteget állítsuk szendvicspozitívra (multiply)! Néha meglepő, hogy mennyivel jobban néznek ki bizonyos részletek így.
4. Én vissza szoktam venni ennek a rétegnek az áttetszőségét olyan 80%-ra és egyszerűen leradírozom a "besült" (túlságosan fekete) részeket egy 40%-os áttetszőségű radírral.

Ilyen korrekciókat bármikor csinálhatunk a folyamat során. Lehet, hogy csak a világos részek lesznek jobbak, minden más elsötétül. Ez esetben ezeket a sötét részeket nyírjuk ki!


Ideális tónus-összhang után folytatom a barlang mennyezetével. Igyekezzünk pontosan meghatározni a barlang alakját és figyeljünk rá hogy a legfőbb foltok-vonalak kövessék azt!

6. Lépés: A fények


A további részletek előtt elengedhetetlen, hogy beállítsuk a pontos fényviszonyokat. Mivel nem tudjuk hogy honnan, milyen erős fény érje majd a falakat és a talajt ezért ezt meg kell határoznunk.

Fényt a következőképpen könnyen festhetünk bárhová:
- Kiválasztunk egy alacsony áttetszőségű (8-12%) nagyméretű, tompa szélű ecsetet (képmérettől függ, itt egy 960-pixeles méretet választottam).
- Ezt színfakítás módra tesszük és egy világos (!) színt választunk festőszínnek.
- Fontos, hogy a rétegeink egyesítve legyenek, mert a "fényképző" hatás csak egy rétegre hat. Nálam egy világos türkiz fény volt beállítva és azzal óvatosan végigpötyögtettem a mennyezetet és azokat a részeket ahova ráesik a fény. (szikla, jég - folyó)


Általában így állítom be a "fényező" ecsetet, ami tök jó a domborodások hangsúlyozására is, amellett élénkíti a színeket. Úgyhogy lehet játszani kisebb áttetszőséggel több helyen alkalmazva. Viszont túlzásba ne essünk könnyen mert "megégetheti" a színeket! (egy árnyalatra egyszerűsíti)

7. Lépés: Részletek


Jöhet a kedvenc részem: a részletezés :) Ilyenkor végig kell gondolni, hogy a jég hogyan viselkedik egy erős megvilágításban (pl. becsillan) és hol, mennyire engedi át a fényt. Illetve itt még az áttetszőségből fakad, hogy mi is van felette és mennyire tiszta a jegünk?


Azután a többi részlet balról-jobbra. Figyeljünk arra, hogy nem szerencsés a kép széléhez erős kontrasztokat hagyni, mert odavonzzák a tekintetet!


A szemünk is így működik: középre fókuszál inkább, tehát a szélek maradhatnak kicsit homályosabban is.

8. Lépés: Textúra


Úgy érzem, hogy minden részletet kidolgoztam a képen amit ecsettel akartam, viszont a közeli területekkel nem voltam elégedett, úgyhogy megszórtam egy kis textúrával. Kapott a két szikla jobb és bal oldalt egy-egy sziklatextúrát, illetve a befagyott folyó egy jégtextúrát. Majd a textúrázott részeket utánfestettem.


TIPP: Hogyan textúrázzunk?

1. Kiválasztasz egy látványos textúrát ami kellően részletes és nagyméretű (ne nagyon kelljen nagyítani)
2. behozod a textúrát egy külön rétegre és a réteg színkeverését a rétegek-palettán szendvicspozitívra állítod (multiply)
3. Ízlés szerint csökkents az áttetszőségén! (én kb: 50-70%-on szoktam hagyni)
4. Radírozd le a felesleges részeket, illetve ha nagyon síkszerűvé teszi a felületet akkor torzítsd a textúrát a formára. (torzítás: ctrl-t után jobb kattintás a rajzterületen a rétegre > "hajlítás" vagy "torzítás")
5. Általában még ilyenkor se tökéletes a végeredmény ezért bátran töröljünk részleteket a textúrából egy 30-40%-os tompaszélű radírral. Ha valahol túl jellegzetes a textúra a klónozó bélyegzővel másoljunk rá egy jellegtelenebb részletet a feltűnő textúrarészre!
6. Végül építsük be a textúrát a képbe! Fessünk alá a textúrának, pontosítsuk a vonalakat némely esetben fölé se árt festenünk egy különálló rétegen!

Ne feledd: a textúra olyan mint a smink: akkor jó, ha nem látszik (magyarán nem szúrja ki a szemed) :)


9. Lépés: Tónusérték korrigálása


Ezután a képet megvizsgáltam szürkeárnyalatos színmódban is és így derült ki, hogy fent a fény közeli világostürkiz tónusok túlexponáltak (túl világosak voltak), ezért a 2. TIPP-ben lévő műveletsort ismét elvégeztem a képen (szendvicspozitív rétegmásolatot tettem a kép fölé és jócskán leradíroztam a sötét részeket). Tulajdonképpen csak a világos tónusokat sötétítette egy kicsit, de máris sokkal jobb lett az egyensúly a képen. És ezt a részt újrafesteni eltartott volna vagy fél óráig, így pedig kb. 2perc volt. :)

9. Lépés: Effektek


Csak óvatosan szabad bánni az ilyen elemekkel, nehogy olcsóvá, giccsessé tegyék a sokórás munkánkat.

Kapott a barlang egy kis levegőt azáltal, hogy a fénysugarat jeleztem és a háttérben gomolyog egy kis pára. Mindkettőt alacsony áttetszőségű, nagyméretű, tompa szélű ecsettel műveltem. Ugyanakkor a jég is kapott egy kis extra átlátszóságot jobb oldalt fenn a kék részen (plussz 1-2 egyéb helyen is). Alacsony áttetszőségű színfakítós ecsettel odapöttyintettem neki néhányat.

Végül pedig a távolságérzetet egy alig észrevehető trükkel még javítottam kicsit: Az összes rétegről rétegmásoltatot készítettem és összezártam. Ezt az új réteget egy kicsit életlenítettem a gauss életlenítés-szűrővel. (1-2 pixeles életlenítés) Ezt a réteget is megradíroztam; a közeli tárgyak felett teljesen (így azok élesek maradtak) és ahogy távolodunk egyre kevésbé. A távolabbi területeket egyátalán nem piszkáltam így azok kicsit életlenek maradtak. Ez jó, hiszen ez volt a cél. :)






Élethű portrék digitális festése 2. rész

Bejegyzés megnyitása Módosítás:   2016. Oct. 03. 21:47 Kategória:   Tutorialok Szerző:   Alkotók Fala

Színek & részletek

TIPP: keresd fel James Gourney: Color and Light című könyvét (Amazon-ról rendelhető). Komolyan, a legjobb könyv a témában, rendkívül olvasmányos, és nagyon sokat segít, főleg ha az árnyékaid “piszkosnak” tűnnek (erről később).

A referencia elemzése

Ismét elemzéssel kezdünk, csak kicsit más tekintetben, mint korábban. Azt figyeljük meg, hogy hol van a fényforrás, mennyire intenzív a fénye, milyen színű a fénye, stb. Használd az “eyedropper” eszközt, hogy megállapítsd az árnyékok színét különböző helyeken (ne másold át a rajzodra, csak vizsgáld meg, hogy mennyire különbözőnek tűnhet egy-egy szín a környezetétől függően). Például:

 

A baloldali képen egy egészen világos szürkének tűnik rózsaszínes beütéssel, de valójában semmi köze hozzá. Egy közepesen sötét, kissé deszaturált pirosról van szó.

A színt körülvevő sötétebb pirosak és barnák egy kicsit becsapnak minket, ezért tűnik világosabbnak és hidegebbnek, mint amilyen valójában.

 

Durva színezés

Méretezd akkorára a vásznat, hogy teljes egészében lásd, és hozz létre egy új réteget a vázlat alatt (ezért kelett a vázlatot átlátszó rétegre rajzolni, mivel most alatta rajzolunk). Nagyon felületesen színezd ki a vonalas vázlatot. Az árnyékok és a fények megfelelően különüljenek el egymástól. A színek alapként szolgálnak, amikor pontosan kell majd a színt választani, sokat segít, hogy tudod majd viszonyítani valamihez. A másik, ami miatt nagyon jó ez a módszer, hogy már az elejétől kezdve tudsz színeket venni a saját rajzodról. Én a semmiből nagyon ritkán állítok be színt, általában veszek egy színmintát, és azt módosítom. Nem ragaszkodom annyira a referenciához: az árnyékokat szeretem egy kicsit hidegebbre festeni, a fényeket pedig melegebbre. Mint korábban említettem, nem állítok manuálisan az ecset áttetszőségén, inkább nyomásérzékenységgel érem el ezt a hatást, így sokkal dinamikusabban tudom szabályozni.

 

A HSL panelen sötétítek a vázlaton (Ctrl + U) a “lightness” csökkentésével. Így jobban kijönek a fényes és az árnyékok, és sokkal karaktresebbnek tűnik a portré.

 

Pontos színek és árnyalatok

Általában szoktam egy backupot készíteni a vázlatról (ctrl + J, majd eltüntetem a réteg melletti ikonnal) - mivel most összevonom az eredeti vázlatot az alatta lévő színekkel (kijelölöm a két réteget, majd ctrl + E). Most erre a rétegre fogok festeni, és így folyamatosan eltűnik a vázlat. Nem közelítek bele túlzottan, a portrét ugyanis egészében kell látnom, hogy tudjam, hogy helyükön vannak az arányok és megfelelőek a színek. Később az ilyeneket sokkal nehezebb kijavítani, ráadásul beleközelítve sokkal lassabb is rajzolni. Fontos, hogy a festmény tömör legyen. Nem lehetnek rajta áttetsző felületek. Még a fehér részeket is rá kell festeni, mivel a háttér elő fog jönni alatta (habár igazi fehéret nem nagyon használunk festésnél, inkább valami világos színt magas szaturcióval). Egyelőre nem foglalkozok részletekkel, csak a fontos felületeket próbálom minél pontosabban meghatározni.

 

Figyelj oda, hogy ha egy megvilágított felület árnyékba megy át, a színe nem csak sötétebb lesz, de a telítettsége is változik. Szóval amikor színt választasz az árnyékos részekhez, nem jó módszer az, hogy a világos részből mintát veszel, és sötétítesz rajta. Ez vezet a “piszkos” hatáshoz, amiről korábban írtam. Ezt a portrét már évekkel korábban készítettem, tökéletesen illusztrálja a problémát: egyetlen színt használtam különböző világossággal, a végeredmény pedig unalmas, színtelen és nem élethű.

 

Miután színt vettél egy felületről egy hozzá hasonló felület megfestéséhez, a választott szín gyakran sötétebbnek és kevésbé szaturáltnak tűnhet. Ez lehet a transfer miatt, vagy amiatt, hogy a szín közelében sötétebb részek is voltak (ugyanis egy adott pixelről veszel színmintát, és nagy felbontás esetén nem biztos, hogy ennyire pontosan látod). Ilyenkor kézzel igazíts a szín telítettségén.

A “core shadow” (erre nem ismerek magyar megfelelőt) választja el az árnyékot és a fényt egymástól. Ez az árnyék széle, és egyben az árnyék legsötétebb része is. Ennek oka, hogy visszaverődik a fény a környező felületekről, és az árnyékot ezen a vonalon éri a legkevesebb. Proko egy kicsit érthetőbben és részletesebben elmagyarázza az egyik Youtube videójában (Proko: Shading Light and Form - Basics), mindenképpen nézd meg!

Részletek

A szem a legfontosabb része a portrénak, ezért ezt célszerű részletesebben kidolgozni. Ha ez a rész a portré legélesebb pontja, akkor a szemlélő tekintetét egyből ide fogja vonzani.

Háttér

A “core shadow” (erre nem ismerek magyar megfelelőt) választja el az árnyékot és a fényt egymástól. Ez az árnyék széle, és egyben az árnyék legsötétebb része is. Ennek oka, hogy visszaverődik a fény a környező felületekről, és az árnyékot ezen a vonalon éri a legkevesebb. Proko egy kicsit érthetőbben és részletesebben elmagyarázza az egyik Youtube videójában (Proko: Shading Light and Form - Basics), mindenképpen nézd meg!

A haj és a szélek kidolgozásához fontos, hogy ne fehér alapon dolgozzunk, úgyhogy ideje a háttérrel is foglalkozni. Szeretek egyszerű, elegáns hátteret használni, ami hagyományos olajfestmény érzetét kelti. Időnként vászontextúrát is szoktam alig észrevehetően használni, hogy ráerősítsek erre a hatásra. Itt egyenes, vízszintes és függőleges, kívülre elhalványodó vonalakat húztam, de nem mindig megyek ennyire a szabályosságra, és ennél méretben és irányban is durvább vonásokat is szoktam használni időnként. A kép széleit világosra hagytam, mintha kilátszana az alapozott vászon. A bal alsó sarok tömör lett, hogy egy kis változatosság legyen benne. A kihagyott részek ne legyenek egyenlő méretűek és formájúak, egy kis rendszertelenség jót tesz a kompozíciónak.

 

Hátulra adtam egy intenzív piros fényt, hogy kicsit érdekesebbé tegyem a festményt. Annyira nem domináns, hogy elvonja a figyelmet, viszont segít kiemelni a portrét a háttérből. Erre egy másik jó megoldás lehet az élfény használata, de úgy gondoltam, hogy az eben az esetben túl mű hatást keltene.

 

Vigyázni kell a nagyon szaturált színekkel, főleg a pirossal, mert sokkal erősebbnek látszik, mint amilyen valójában. A baloldalt felül lévő piros a háttérnél használt legintenzívebb szín. Ez egy igazán erős piros mellé helyezve nem is tűnik annyira intenzívnek, viszont a festményen pont elég. Az alatta lévő már túl erős lett volna.

Haj és borosta

Az emberek általában utálják ezt a részt, pedig annyira nem vészes a megfelelő megközelítéssel. Próbáld meg megtalálni a haj irányát, ne szálakként tekints rá, hanem összekapcsolódó tömegként. Nem fontos, hogy túl precíz legyél, sokkal inkább az, hogy helyesen szimuláld a környezeti hatásokat (talán bonyolultan hangzik, de a lényeg, hogy ha balról fújt a szél, akkor a szálaknak is ezt az irányt kell követniük). Kezdj nagyobb ecsettel és találd meg a helyes tónusértékeket és színeket.

Majd csökkentsd az ecset méretét, és rajzolj keskenyebb vonalakat. Az összeálló hajszálak elvékonyodnak a végük felé. Én a radírt szoktam használni, hogy elérjem ezt a hatást.

Utolsó lépésként jöhetnek az egyedülálló hajszálak. Nem kell túlzásba esni, nem lényeg, hogy pont azt adjuk vissza, mint a fotó. Én szeretem a realizmust, de nem célom az, hogy másolatot készítsek a fotóról. Azt is fontosnak tartom, hogy a portré festőisége megmaradjon.

A borostát kicsi ecsettel rajzoltam meg, többnyire nagyon világos színnel. Egyenként húzogattam a vonalakat, habár lehet valamilyen különleges ecsettel is, de így sem olyan bonyolult, és kicsit rendszertelenebb lesz. Azért az irányukra és a színükre oda kell figyelni. Utólag is könnyű sötétíteni, én erre az alap “soft round brush”-t használom, és az árnyék színével lágyan ráfestek. Az is egy megoldás, ha a transfer mód áttetszőségét használod ki úgy, hogy nem nyomod olyan erősen a tollat. Ezek a részletek lekicsinyítve nagyon jól néznek ki, ezért érdemes foglalkozni velük.

 

A kész festmény

u.i.

Remélem, hogy tudtam hasznos információval szolgálni, és be tudod építeni ezeket a technikákat a saját munkafolyamatodba. Kíváncsi vagyok a véleményedre a leírással kapcsolatban, úgyhogy írd le nyugodtan, valamint ha maradt még kérdésed, ne habozz feltenni! :)

A gyors fejlődéshez

  1. Próbálj ki különböző eszközöket (szén, ceruza, olaj, akril, pasztell, stb.)
  2. Próbálj ki különböző megközelítéseket (nézz tutorialokat, kísérletezz különböző eszközökkel)
  3. Tanulj perspektívát, elengedhetetlen a rajzoláshoz (meglátod, a portréid is sokkal jobbak lesznek!)
  4. Tanulmányozd a fényeket és a színekre gyakorolt hatásukat (fotók és beállítások alapján)
  5. Készíts saját referenciákat (a portréid egyedibbek lesznek, mint valaha)
  6. Tanulj a stilizációról (Disney, valamint művészeknagyon egyedi stílussal, mint Kuvshinov Ilya, Loish, Irakli Nadar)
  7. Gyakorold a Loomis- és a Riley-eljárást (Proko és Bradwynn Jones Youtube-on)
  8. Ne féltsd az idődet, amit rajzolással töltesz, akkor sem, ha a végeredmény pocsékul fest... Minden befektetett óra meg fog térülni. Tartsd észben: visszafelé nem fejlődik senki :)
  9. Kérd ki mások véleményét, de ne támaszkodj rá túlzottan, ugyanis néha az emberek túl sok ökörséget mondanak túl nagy magabiztossággal
  10. Ne félj rossz rajzokat készíteni (elvégre is nem kell senkinek látnia)
  11. Rajzolj sokat

 

Köszi, hogy elolvastad a leírásomat! Ha tetszett, küldd tovább pár ismerősödnek, akikről úgy gondolod, hogy hasznát vehetik.

Letöltések

 






Élethű portrék digitális festése 1. rész

Bejegyzés megnyitása Módosítás:   2016. Sep. 19. 11:30 Kategória:   Tutorialok Szerző:   Alkotók Fala

Prológus

Korábban többnyire csak grafittal és szénnel rajzoltam portrét, ami annyiban más, hogy nem kell színekkel vacakolni. Mikor elkezdtem digitálisan portrét rajzolni, fogalmam sem volt, hogy mit és miért csinálok, így igen sok amatőr hibát elkövettem: homályos szélek, alacsony felbontás, kevés részlet (azok is rossz helyen), és a csapnivaló struktúráról ne is beszéljünk. Én magamtól tanultam, senki nem mondta el, hogy hogyan kell nekikezdeni egy portrénak. Sokat gyakoroltam és néztem művészeket, ahogy rajzolnak és festenek, ami nagyon sokat segített, viszont így is lassú volt a tanulási folyamat, mivel nem volt senki, aki elmagyarázta volna, hogy mit kellene másképp csinálnom. Évek alatt sikerült kidolgoznom a saját módszeremet a tanultak alapján, így most már elég magabiztosan tudok épkézláb vázlatot rajzolni, valamint a vázlatot ki is tudom dolgozni. Most szeretném megmutatni a folyamatot, ahogy dolgozok, és leírni minden fontos dolgot, amit tanultam az utóbbi időben a portrérajzolásról.

Ez a tutorial neked készült, ha ismered a Photoshop-ot, de hiányosságaid vannak kompozíció, struktúra és kidolgozás terén. Nem számít az sem, ha kezdő vagy, viszont egyes részek kicsit zavarosak lehetnek, ha nem ismered a programot. Nyugodtan kérdezz a bejegyzés alatt, igyekszem mindenre válaszolni. Ajánlom ezt a leírást akkor is, ha már nem vagy kezdő portrérajzolásban, de tetszik a stílusom, és szeretnéd megtudni, hogy hogyan dolgozom :)

Előre is elnézést kérek azért, mert helyenként angolul írom az eszközök nevét, de mindig is angol PS-t használtam, és nem mindig tudom a magyar elnevezéseket. Remélem érthető lesz akkor is, ha te a magyar verziót használod.

Konfiguráció & beállítások

Preferenciák

Nem szeretem túlzottan a rétegeket, csak a gond van velük - ha nem muszáj, akkor igyekszem a lehető legkevesebbet használni. Általában van egy világos a háttérnek (szerintem kevésbé vonja el a figyelmet, mint a sötét, és könnyebb a tónusértékeket és a fényeket eltalálni rajta), és van egy másik rétegem a vázlatnak, amire felviszem később a színeket, majd egyre kisebb részletek felé haladva befejezem a festményt. Ritkán használok ennél többet - én így szoktam meg, ez így kényelmes és könnyen kezelhető számomra. Azért írtam most a rétegekről, ugyanis mielőtt belekezdünk a rajzolásba, az edit > preferences > performance fül alatt optimalizáljuk a beállításainkat a szokásainknak megfelelően.

A leírás azt mondja, hogy növeld a “Cache levels”-t és a “Cache tile size”-ot, ha kevés réteggel dolgozol nagy vásznon (mint ahogy én is szoktam).

Ezen felül hasznos lehet még számunkra, ha növeljük a “History states” mennyiségét, hogy minél több lépést tudjunk visszavonni. Általában 720-at ritkán kell, de azért megnyugtató tudni, hogy ha szükséges lenne, van rá lehetőség - nem igaz? :) A beállításokat úgy kísérletezd ki, hogy rajzolás közben simán fusson a program.

Vászon mérete & felbontása

Régebben nagyon kis méretben dolgoztam (1920x1080), és tartottam a HD képarányt, hogy optimalizáljam a rajzaimat digitális felhasználásra. Később rájöttem, hogy, érdemes inkább egy adott kompozícióhoz választani a vászon oldalarányát. Most például négyzetes méretet fogok választani, míg korábban valószínűleg ezt is fekvőben rajzoltam volna, teljesen értelmetlenül.

Nagyobb vászon = Több hely a részleteknek
Általában 6-8k pixeles hosszanti méretet választok. A gépem elég jól kezeli, és általában ennél nem nagyon kell nagyobb (sőt, sokszor már ez is olyan nagy, hogy a legkisebb részletek képernyőn megjelenítve közelítés nélkül nem is látszanak. Az is jó, hogy így nem kell nagyon ráközelítenem a rajzra (már az is ritka, ha 100%-os méreten dolgozom). Én azt tudom tanácsonlni, hogy gondolj arra, hogy talán ki szeretnéd nyomtatni majd a rajzodat, úgyhogy minél nagyobb méretben dolgozz. Ami a felbontást illeti, én mindig 300 dpi-t használok, ugyanis ez megfelelő nyomtatásra. Minél nagyobb felbontás állítasz, annál kisebb lesz a képed fizikai mérete (képernyőn nem látsz különbséget, mert a monitorok 72 dpi-vel jelenítik meg a képeket.

Ecsetek

Sokan meg szokták osztani az ecseteiket, szóval nyugodtan keresgélj és próbálgasd őket. Csak azokat tartsd meg, amik tetszenek, a többitől szabadulj meg, csak a helyet foglalják. Én is így állítottam össze a saját szettemet, amit letölthettek a tutorial alatti linken. Még egyszer kiemelem, nem a saját ecseteim, a forrásukat már nem is tudom, viszont ingyenesen elérhetőek voltak, így remélem, nem bánják a készítők, ha megosztom veletek :) Egyébként az esetek 98%-ában a 94-es ecsetet használom. Ez egy kőszerű textúrával rendelkező ecset, viszont nagyon jól lehet vele az éleket szabályozni, és nem csak tájaknál, de portréknál is bejött nekem.

Az alábbi összes vonalat 100%-os opacity-vel és flow-val húztam. A transfer mód segít abban, hogy könnyedén variálhassam a vonalakt erősségét, így nem kell az áttetszőséggel foglalkoznom rajzolás közben.

Referencia

Talán említeni is fölösleges, hogy ha portrét szeretnél rajzolni valakiről, akkor szükséged lesz egy referenciaképre. Valójában referenciákat használni rajzoláskor tárgytól függetlenül rendkívül hasznos.

A jó referencia

Elsőnek azt tanácsolnám, hogy hanyagold a mobillal készített képeket. Mindegy, hogy milyen telefonod van, a kamerája erősen torzít, a színei pedig feltehetően elég pontatlanok. Sok telefon optimalizálja is a képet miután elkattintod, ami tök jó, ha Instagramra megy, de rajzoláshoz nem túl szerencsés.

Ezeket a szempontokat érdemes szem előtt tartani, ha referenciának készítesz (vagy keresel) képet:

  1. Fényforrások (hány van belőle, mennyire intenzívek, elég dinamikusak a fény-árnyék hatások)
  2. Szög (a fotó tárgya helyesen mutat, nem torzult, megfelel szögből látszik)
  3. Méret (sokkal könnyebb részleteket rajzolni, ha látod is őket, és nem neked kell kitalálnod)
  4. Színek (kerüld a deszaturált, túlszaturált, túlszerkesztett képeket, próbálj a valósághoz közel maradni)


    Én ezt a képet használtam a rajzomhoz. A fényforrás egyértelműen megállapítható: jobb fentről érkező erős, sárgás színű, természetes hatású fény (valójában vakuval készült). Leginkább a saját magam által készített referenciákkal szeretek dolgozni, habár sokszor erre nincs lehetőségem.

    Érdemes a fotózással foglalkozni egyébként mindenkinek, aki fest vagy rajzol, ugyanis nagyon sokat taníthat a kompozícióról, világításról és képszerkesztésről. Továbbá egy szépen fotózott referencia jó alapot ad egy szép festményhez is.

Vázlat, struktúra

Egy rajzot kétféleképpen lehet elkezdeni (legalábbis amennyiről tudok): az egyik a vázlat, a másik pedig a tömör formákból való felépítés (block-in, szabad fordításban).

Ha a korábbit választod, akkor a pontosság elengedhetetlen. Ne is foglalkozz addig a tónusozással vagy színezéssel, amíg nincs egy pontos, jó vázlatod. A kidolgozás nem fogja elfedni a strukturális hibákat.

A második eljárás lényege, hogy egyből színekkel dolgozol, és a nagyobb formáktól haladsz a kisebbekik, miközben figyelsz a különböző felületek térbeli változására. Egy nehezebb technika, és portréknál én nem igazán vagyok a híve. Viszont tájképeknél például szinte mindig így dolgozom.

A referencia elemzése

Mielőtt meghúzod az első vonalat, várj egy percet, és nézd meg, hogy mire is kell figyelned rajzolás közben. Még az arcelemek tengelyeit is behúzhatod, vagy bármilyen segédvonalat, hogy tisztán lásd az arányokat. Az átmásolást egyáltalán nem ajánlom, de ha csak színtanulmányt szeretnél készíteni, akkor legyen. Mutatok egy strukurális tanulmányt a referenciáról, ami segített abban, hogy pontosan rajzoljam meg a vázlatot.

A struktúra felépítése

Ha nehézséget okoz ez a rész, akkor eszedbe se jusson átmásolni a fotót, mert meg kell tanulnod használható vázlatot rajzolni. Ha segítségre van szükséged, inkább húzz be pár vonalat a fotón és a rajzon is, amik segíthetnek az arányok eltalálásában (szemtengely, orr alja, száj tengelye). Ajánlom, hogy ne csak a fej és az arcelemek körvonalát rajzold meg, hanem a dominánsabb fényekét és árnyékokét is. Rajzolj üres, átlátszó rétegre, vagy később meg fogod bánni.

Ez a félkész vázlatom a referenciakép alapján. A 94-es ecsetet használom itt is, színnek pedig egy erős narancsot válaszottam. Ettől úgy tűnik nekem, mintha kicsit festőibb lenne a hatása. Az ecset méretét az elején beállítottam, és azután nem változtattam. Ahol vékonyabb vonalra volt szükségem, ott a radírt használtam. A haj rajzolásánál csak pár vonallal érzékeltettem a szálak irnyát.

Az árnyékok szélei lágyabbak és kevésbé dominánsak, mint a tényleges körvonalak. A kevésbé fontos árnyékokat a végére hagytam (kevésbé fontos = nem mond el sokat az arc feületeinek változásáról és struktúrájáról)

Letöltések

A tutorial hamarosan folytatódik...






Régebbi bejegyzések:

Általános szerződési feltételek | Adatkezelési szabályzat | Szerzői jogok | Impresszum

© falra.hu - Minden jog fenntartva
:: asztali verzió ::