Bejelentkezés

Email cím
Jelszó

Élethű portrék digitális festése 2. rész

« Vissza a Blog kezdőoldalára Módosítás:   2016. Oct. 03. 21:47 Kategória:   Tutorialok Szerző:   Alkotók Fala

Színek & részletek

TIPP: keresd fel James Gourney: Color and Light című könyvét (Amazon-ról rendelhető). Komolyan, a legjobb könyv a témában, rendkívül olvasmányos, és nagyon sokat segít, főleg ha az árnyékaid “piszkosnak” tűnnek (erről később).

A referencia elemzése

Ismét elemzéssel kezdünk, csak kicsit más tekintetben, mint korábban. Azt figyeljük meg, hogy hol van a fényforrás, mennyire intenzív a fénye, milyen színű a fénye, stb. Használd az “eyedropper” eszközt, hogy megállapítsd az árnyékok színét különböző helyeken (ne másold át a rajzodra, csak vizsgáld meg, hogy mennyire különbözőnek tűnhet egy-egy szín a környezetétől függően). Például:

 

A baloldali képen egy egészen világos szürkének tűnik rózsaszínes beütéssel, de valójában semmi köze hozzá. Egy közepesen sötét, kissé deszaturált pirosról van szó.

A színt körülvevő sötétebb pirosak és barnák egy kicsit becsapnak minket, ezért tűnik világosabbnak és hidegebbnek, mint amilyen valójában.

 

Durva színezés

Méretezd akkorára a vásznat, hogy teljes egészében lásd, és hozz létre egy új réteget a vázlat alatt (ezért kelett a vázlatot átlátszó rétegre rajzolni, mivel most alatta rajzolunk). Nagyon felületesen színezd ki a vonalas vázlatot. Az árnyékok és a fények megfelelően különüljenek el egymástól. A színek alapként szolgálnak, amikor pontosan kell majd a színt választani, sokat segít, hogy tudod majd viszonyítani valamihez. A másik, ami miatt nagyon jó ez a módszer, hogy már az elejétől kezdve tudsz színeket venni a saját rajzodról. Én a semmiből nagyon ritkán állítok be színt, általában veszek egy színmintát, és azt módosítom. Nem ragaszkodom annyira a referenciához: az árnyékokat szeretem egy kicsit hidegebbre festeni, a fényeket pedig melegebbre. Mint korábban említettem, nem állítok manuálisan az ecset áttetszőségén, inkább nyomásérzékenységgel érem el ezt a hatást, így sokkal dinamikusabban tudom szabályozni.

 

A HSL panelen sötétítek a vázlaton (Ctrl + U) a “lightness” csökkentésével. Így jobban kijönek a fényes és az árnyékok, és sokkal karaktresebbnek tűnik a portré.

 

Pontos színek és árnyalatok

Általában szoktam egy backupot készíteni a vázlatról (ctrl + J, majd eltüntetem a réteg melletti ikonnal) - mivel most összevonom az eredeti vázlatot az alatta lévő színekkel (kijelölöm a két réteget, majd ctrl + E). Most erre a rétegre fogok festeni, és így folyamatosan eltűnik a vázlat. Nem közelítek bele túlzottan, a portrét ugyanis egészében kell látnom, hogy tudjam, hogy helyükön vannak az arányok és megfelelőek a színek. Később az ilyeneket sokkal nehezebb kijavítani, ráadásul beleközelítve sokkal lassabb is rajzolni. Fontos, hogy a festmény tömör legyen. Nem lehetnek rajta áttetsző felületek. Még a fehér részeket is rá kell festeni, mivel a háttér elő fog jönni alatta (habár igazi fehéret nem nagyon használunk festésnél, inkább valami világos színt magas szaturcióval). Egyelőre nem foglalkozok részletekkel, csak a fontos felületeket próbálom minél pontosabban meghatározni.

 

Figyelj oda, hogy ha egy megvilágított felület árnyékba megy át, a színe nem csak sötétebb lesz, de a telítettsége is változik. Szóval amikor színt választasz az árnyékos részekhez, nem jó módszer az, hogy a világos részből mintát veszel, és sötétítesz rajta. Ez vezet a “piszkos” hatáshoz, amiről korábban írtam. Ezt a portrét már évekkel korábban készítettem, tökéletesen illusztrálja a problémát: egyetlen színt használtam különböző világossággal, a végeredmény pedig unalmas, színtelen és nem élethű.

 

Miután színt vettél egy felületről egy hozzá hasonló felület megfestéséhez, a választott szín gyakran sötétebbnek és kevésbé szaturáltnak tűnhet. Ez lehet a transfer miatt, vagy amiatt, hogy a szín közelében sötétebb részek is voltak (ugyanis egy adott pixelről veszel színmintát, és nagy felbontás esetén nem biztos, hogy ennyire pontosan látod). Ilyenkor kézzel igazíts a szín telítettségén.

A “core shadow” (erre nem ismerek magyar megfelelőt) választja el az árnyékot és a fényt egymástól. Ez az árnyék széle, és egyben az árnyék legsötétebb része is. Ennek oka, hogy visszaverődik a fény a környező felületekről, és az árnyékot ezen a vonalon éri a legkevesebb. Proko egy kicsit érthetőbben és részletesebben elmagyarázza az egyik Youtube videójában (Proko: Shading Light and Form - Basics), mindenképpen nézd meg!

Részletek

A szem a legfontosabb része a portrénak, ezért ezt célszerű részletesebben kidolgozni. Ha ez a rész a portré legélesebb pontja, akkor a szemlélő tekintetét egyből ide fogja vonzani.

Háttér

A “core shadow” (erre nem ismerek magyar megfelelőt) választja el az árnyékot és a fényt egymástól. Ez az árnyék széle, és egyben az árnyék legsötétebb része is. Ennek oka, hogy visszaverődik a fény a környező felületekről, és az árnyékot ezen a vonalon éri a legkevesebb. Proko egy kicsit érthetőbben és részletesebben elmagyarázza az egyik Youtube videójában (Proko: Shading Light and Form - Basics), mindenképpen nézd meg!

A haj és a szélek kidolgozásához fontos, hogy ne fehér alapon dolgozzunk, úgyhogy ideje a háttérrel is foglalkozni. Szeretek egyszerű, elegáns hátteret használni, ami hagyományos olajfestmény érzetét kelti. Időnként vászontextúrát is szoktam alig észrevehetően használni, hogy ráerősítsek erre a hatásra. Itt egyenes, vízszintes és függőleges, kívülre elhalványodó vonalakat húztam, de nem mindig megyek ennyire a szabályosságra, és ennél méretben és irányban is durvább vonásokat is szoktam használni időnként. A kép széleit világosra hagytam, mintha kilátszana az alapozott vászon. A bal alsó sarok tömör lett, hogy egy kis változatosság legyen benne. A kihagyott részek ne legyenek egyenlő méretűek és formájúak, egy kis rendszertelenség jót tesz a kompozíciónak.

 

Hátulra adtam egy intenzív piros fényt, hogy kicsit érdekesebbé tegyem a festményt. Annyira nem domináns, hogy elvonja a figyelmet, viszont segít kiemelni a portrét a háttérből. Erre egy másik jó megoldás lehet az élfény használata, de úgy gondoltam, hogy az eben az esetben túl mű hatást keltene.

 

Vigyázni kell a nagyon szaturált színekkel, főleg a pirossal, mert sokkal erősebbnek látszik, mint amilyen valójában. A baloldalt felül lévő piros a háttérnél használt legintenzívebb szín. Ez egy igazán erős piros mellé helyezve nem is tűnik annyira intenzívnek, viszont a festményen pont elég. Az alatta lévő már túl erős lett volna.

Haj és borosta

Az emberek általában utálják ezt a részt, pedig annyira nem vészes a megfelelő megközelítéssel. Próbáld meg megtalálni a haj irányát, ne szálakként tekints rá, hanem összekapcsolódó tömegként. Nem fontos, hogy túl precíz legyél, sokkal inkább az, hogy helyesen szimuláld a környezeti hatásokat (talán bonyolultan hangzik, de a lényeg, hogy ha balról fújt a szél, akkor a szálaknak is ezt az irányt kell követniük). Kezdj nagyobb ecsettel és találd meg a helyes tónusértékeket és színeket.

Majd csökkentsd az ecset méretét, és rajzolj keskenyebb vonalakat. Az összeálló hajszálak elvékonyodnak a végük felé. Én a radírt szoktam használni, hogy elérjem ezt a hatást.

Utolsó lépésként jöhetnek az egyedülálló hajszálak. Nem kell túlzásba esni, nem lényeg, hogy pont azt adjuk vissza, mint a fotó. Én szeretem a realizmust, de nem célom az, hogy másolatot készítsek a fotóról. Azt is fontosnak tartom, hogy a portré festőisége megmaradjon.

A borostát kicsi ecsettel rajzoltam meg, többnyire nagyon világos színnel. Egyenként húzogattam a vonalakat, habár lehet valamilyen különleges ecsettel is, de így sem olyan bonyolult, és kicsit rendszertelenebb lesz. Azért az irányukra és a színükre oda kell figyelni. Utólag is könnyű sötétíteni, én erre az alap “soft round brush”-t használom, és az árnyék színével lágyan ráfestek. Az is egy megoldás, ha a transfer mód áttetszőségét használod ki úgy, hogy nem nyomod olyan erősen a tollat. Ezek a részletek lekicsinyítve nagyon jól néznek ki, ezért érdemes foglalkozni velük.

 

A kész festmény

u.i.

Remélem, hogy tudtam hasznos információval szolgálni, és be tudod építeni ezeket a technikákat a saját munkafolyamatodba. Kíváncsi vagyok a véleményedre a leírással kapcsolatban, úgyhogy írd le nyugodtan, valamint ha maradt még kérdésed, ne habozz feltenni! :)

A gyors fejlődéshez

  1. Próbálj ki különböző eszközöket (szén, ceruza, olaj, akril, pasztell, stb.)
  2. Próbálj ki különböző megközelítéseket (nézz tutorialokat, kísérletezz különböző eszközökkel)
  3. Tanulj perspektívát, elengedhetetlen a rajzoláshoz (meglátod, a portréid is sokkal jobbak lesznek!)
  4. Tanulmányozd a fényeket és a színekre gyakorolt hatásukat (fotók és beállítások alapján)
  5. Készíts saját referenciákat (a portréid egyedibbek lesznek, mint valaha)
  6. Tanulj a stilizációról (Disney, valamint művészeknagyon egyedi stílussal, mint Kuvshinov Ilya, Loish, Irakli Nadar)
  7. Gyakorold a Loomis- és a Riley-eljárást (Proko és Bradwynn Jones Youtube-on)
  8. Ne féltsd az idődet, amit rajzolással töltesz, akkor sem, ha a végeredmény pocsékul fest... Minden befektetett óra meg fog térülni. Tartsd észben: visszafelé nem fejlődik senki :)
  9. Kérd ki mások véleményét, de ne támaszkodj rá túlzottan, ugyanis néha az emberek túl sok ökörséget mondanak túl nagy magabiztossággal
  10. Ne félj rossz rajzokat készíteni (elvégre is nem kell senkinek látnia)
  11. Rajzolj sokat

 

Köszi, hogy elolvastad a leírásomat! Ha tetszett, küldd tovább pár ismerősödnek, akikről úgy gondolod, hogy hasznát vehetik.

Letöltések

 

 

Hozzászólások

Nem érkeztek még hozzászólások, legyél Te az első!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni


Általános szerződési feltételek | Adatkezelési szabályzat | Szerzői jogok | Impresszum | GyIK
© falra.hu - Minden jog fenntartva. | Mobil verzió